Sebián-Petrovszki László (DK) azt kérdezte a miniszterelnöktől, hogy a kormány mikor fog változtatni az Alkotmánybíróság azon döntése nyomán, amely szerint a kabinet jogszerűtlenül vette el a rokkantnyugdíjasok juttatásainak nagy részét. Elmondta, a kormány 2010-es döntése százezreket érintett rosszul, az érintettek 10 százaléka esett ki az ellátásból, volt példa arra is, hogy 100 ezer forintnál valamivel nagyobb összegű ellátás a harmadára csökkent. Mikor akarja az ügyet rendbe tenni a kormány, hiszen most a járványban különösen rossz ezen emberek helyzete.

Orbán Viktor válaszában arról beszélt, hogy a szabályozás 2010-ben azért jött létre, mert sok visszaélést tapasztaltak a támogatásoknál. Kitart most is amellett az álláspont mellett, hogy jó volt a változtatás, és ezt azzal indokolta, hogy sokan nem jelentkeztek vissza egészségügyi vizsgálatra, pedig megtehették volna.

Sebián-Petrovszki László viszonválaszában rámutatott: a miniszterelnök válasza kivételekről szól, holott a probléma tömegeket érint, hiszen hogyan is javulhatott volna számos rokkant állapota? Öt év alatt 180 ezer rokkant került rossz helyzetbe, számukra kártérítést kellene fizetni.

Orbán Viktor viszonválaszában közölte: az Alkotmánybíróság ítéletét valóban le kell fordítani hétköznapi nyelvre, de ez nem egyszerű. Arról beszélt, hogy a rokkantnyugdíjasok számát és a visszaéléseket a szocialista kormányoktól örökölték, végül rámutatott: a rokkantak közül háromszor annyian dolgoznak ma, mint a most ellenzéki kormányok idejében.

Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában – dr. Czine Ágnes és dr. Stumpf István alkotmánybírók párhuzamos indokolásával, valamint dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Juhász Imre, dr. Pokol Béla, dr. Salamon László, dr. Szívós Mária és dr. Varga Zs. András alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

1. Az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – megállapítja, hogy az Országgyűlés nemzetközi szerződésből származó jogalkotói feladat elmulasztását valósította meg azáltal, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 12. § (1) bekezdés a) pontját a törvény 33/A. § (1) bekezdés a) pontja alá tartozó esetekben oly módon rendelte alkalmazni, hogy ezzel egyidejűleg nem alkotott olyan szabályokat, melyek lehetővé teszik az ellátás összegének meghatározása során az ellátásra jogosultak élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapota javulásának mértéke, illetőleg a 2012. január 1. napját megelőzően megállapított ellátás összege figyelembevételét.
Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2019. március 31-ig tegyen eleget.

2. Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdéséből következő alkotmányos követelmény, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 33/A. § (1) bekezdés a) pontjának „– az állapotjavulás kivételével –” szövegrésze kizárólag azon ellátásra jogosultak esetén alkalmazható, akiknek nem csak a jogszabályok szerinti kategóriák és értékek alapján meghatározott jogi értelemben vett állapota, hanem az élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapota is kedvezően változott. forrás